10.-11. Fejezet

 

Tízedik fejezet

Owen

 

A következő két hét elrepült, és alig vettem észre. Csak a Benjivel töltött „pillanaton” járt az eszem. Kizárt dolog volt, hogy elhiggye a hazugságomat. Teljesen biztos voltam benne, hogy tudta, hogy még mindig érzek iránta valamit, vagy legalábbis még mindig vonzódom hozzá.

Megszerveztem egy túrát az új lakásba, ami valószínűleg az enyém lesz majd, és elkezdtem a papírmunkát, hogy engedélyt kapjak. Nem kellett aggódnom. A hitelem kifogástalan volt, így nem lepődtem meg, amikor néhány nappal a túra után felhívtak, hogy tudassák velem, jóváhagyták a lakást. Már csak a kauciót kellett befizetnem és aláírnom a bérleti szerződést, amiért jöttem.

Anya és apa még egy hétig nyaraltak, és úgy tűnt, hogy nagyon jól érzik magukat. De én jól ismertem a szüleimet. Amennyire élvezték a nyaralást, valószínűleg ugyanannyira készen álltak arra, hogy hazatérjenek. Azt akartam, hogy legyen saját terük, amikor hazajönnek, ezért úgy döntöttem, hogy egy nappal korábban költözöm be, mint terveztem.

Az egyetlen problémám a bérleti szerződéssel az volt, hogy hat hónapra lekötött. Nem voltam benne biztos, hogy meddig akarok még Georgiában maradni, de úgy tűnt, hogy legalább még hat hónapig itt leszek. Nem szerettem, hogy le vagyok kötve, de ebben az esetben ez nem volt nagy probléma. Szerettem a munkámat, ami megkönnyítette az itt maradást.

Beértem az épületbe, és bementem az irodába, ahol a bérbeadási tanácsadóm már várt rám. Beszélgettünk egy kicsit, miközben befizettem a kauciót, majd elkezdtem elolvasni és aláírni a bérleti szerződést. Fél óra alatt végeztünk. Megköszöntem a segítségét, mielőtt elmentem, és elindultam az épület felé, ahol a lakásom volt. Ugyanabban az épületben volt, mint Benjié. Nem lepődtem meg, ilyen volt a szerencsém. Én azonban egy másik emeleten voltam, mint ő, így ez volt a mentőövem.

Végigjártam a lakást, és elkezdtem jegyzetelni, hogyan szeretném berendezni. Hat hónap nem volt elég hosszú idő ahhoz, hogy túlságosan berendezkedjek, így tudtam, hogy a dekorációm egyszerű és funkcionális lesz.

A gyomrom őrülten korgott, ezért elhagytam a lakásomat, hogy keressek valami harapnivalót. Nem lettem volna én, ha amikor kisétáltam, Benji éppen akkor sétált be. Igen, ez volt a szerencsém. Ráadásul póló nélkül volt és csillogott az izzadságtól. Kosárlabdás rövidnadrágja mélyen ült a csípőjén, utalva a V-re, amely igen bámulatos ágyékához vezetett.

Megdermedt, amikor meglátott, és kivette a fülhallgatót a füléből. – Szia – mondta, és ettől az egy szótól összeszorult a gyomrom. Neki volt a legszexibb hangja. Elmondhatná az ábécét, és én tócsává olvadnék. Annyira odavoltam ezért a férfiért, hogy az már egyáltalán nem volt vicces.

– Szia neked is!

Csend honolt közöttünk, és ez kínos volt. Utáltam, hogy a dolgok kínosak voltak.

– Mit keresel itt? – kérdezte. – Nem mintha nem örülnék, hogy látlak, mert örülök – fecsegte. Az, hogy zavarba jött, mosolyra késztetett, és Benji szemei a számat figyelték, ahogy ezt tettem. Az arca ellágyult, és minden erőmre szükségem volt, hogy ne öleljem meg.

– Tulajdonképpen mostantól itt lakom – mondtam, és eszembe jutott, hogy valamit kérdezett is. Benji szemei kitágultak, majd egy szexi vigyor jelent meg az arcán. Benji nagybetűs bajkeverő volt, megígérte, hogy viselkedni fog, de én ezt egy pillanatig sem hittem el.

– Szóval, most már tényleg szomszédok vagyunk, mi? – közelebb lépett, és éreztem a széles, izmos mellkasáról csöpögő izzadság szagát. Benji az évek során igencsak megnőtt. A teste züllésre termett, és én azt akartam, hogy mindenféle rossz dolgot csináljon velem.

– Igen – fújtattam. – A harmadik emeleten vagyok. – Még közelebb lépett, én pedig nyöszörögtem. Kurvára nyöszörögtem. Benji persze meghallotta.

– Minden rendben, Owen? Kicsit kipirultnak tűnsz.

Nem találtam a szavakat. Valójában a szám egyáltalán nem működött. Mintha az agyam teljesen leállt volna. Túlságosan is belegabalyodtam ebbe a fickóba. Azt hittem, a beszélgetésünk után tovább tudunk lépni, de ebből nem lehetett továbblépni. Még mindig a legrosszabb módon akartam Benjit, és egyértelmű volt, hogy ő is ugyanezt érezte. Tudtam, hogy hülyeség lenne bármit is tennünk. Meggondolatlanság volt, és nagyon is katasztrófával végződhetett volna, de az iránta érzett vágyam győzedelmeskedett a fejemben lévő logika ellen.

– Ez hülyeség – mondtam, és Benji egyetértően bólintott.

– Az is. De azt hiszem, mégis megtesszük. Szóval, mit szólsz ehhez? – mondta, amíg egészen hozzám nem nyomódott. A melege körülvett, és a szemem lecsukódott. A hüvelykujja az állkapcsomat simogatta, és én megborzongtam. – Mi lenne, ha ma este átjönnél hozzám vacsorára. Főzök neked, és mi csak... együtt lóghatnánk.

Kinyitottam a szemem, és összevontam a szemöldökömet. Benji kuncogott, én pedig megráztam a fejem. – Ez egy nagyon rossz ötlet, Benj.

Benji az ajkát rágcsálta, és megvonta a vállát. – Lehet, de lehet, hogy nagyon okos ötlet. Legyünk őszinték, Owen. Mindkettőnknek tetszett, ami nyolc évvel ezelőtt történt, és nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem az az egy alkalom nem volt elég. Többet akartam. Vágytam rá. Szóval igen, ez lehet, hogy hülyeség, de még hülyébb úgy tenni, mintha nem lenne még valami. Akarlak, Owen, és te is akarsz engem. Talán csak még egy alkalomra van szükségünk, hogy kiürüljön a testünkből. Ki tudja? Szóval, mit mondasz? Vacsora nálam, nyolc órakor?

Az agyam azt kiabálta, hogy meneküljek el. Figyelmeztetett, hogy Benjihez menni a legrosszabb ötlet, és hogy még csak ne is gondoljak rá. De a szívem. A hülye szívem, amely már régóta érzett valamit Benji iránt, azt kiabálta, hogy fussak felé. Hogy öleljem meg, szeressem, és soha ne engedjem el. A farkam is a szívemmel tartott. Mindent Benjivel és Benjiben akartam. Háborúban álltam, de azt már azelőtt tudtam, mit fogok mondani, mielőtt kimondtam volna.

– Nyolckor találkozunk.

Ideges voltam, amikor este, tíz perccel nyolc előtt Benji ajtaja előtt álltam. Valami finom illatot éreztem odabentről, és a gyomrom korgott. Már majdhogynem megfeledkeztem az ebédről, miután beleegyeztem, hogy idejövök. Szóval, farkaséhes voltam. Aznap már milliószor elgondolkodtam azon, hogy visszamegyek a szüleimhez, és úgy teszek, mintha mindez meg sem történt volna. De ezt nem tehettem Benjivel. Vacsorát főzött nekem. Persze, ő is fel akart erre készülni, de aznap korábban is egyszerűen felvihetett volna az emeletre, és szétdughatta volna az agyamat, de úgy tűnt, Benji nem így szokott viselkedni. Akkor eszembe jutott, hogy azt mondta, hogy az emberek nem jönnek hozzá. Már másodszor hívott meg a saját lakásába, és ennek jelentenie kellett valamit.

Végül vettem egy mély lélegzetet, és bekopogtam az ajtón. Nem tartott sokáig, mire Benji kinyitotta. Gyönyörűen rám mosolygott, és ez szinte már túl sok volt. Neki volt a legszebb mosolya. Nem tudtam, hogy az arcom mit tükrözött, de Benji mosolya elhalványult.

– Szia – suttogta, miközben a keze felemelkedett, hogy megsimogassa az arcom. – Sajnálom. Tudom, hogy korábban tolakodó voltam, de ígérem, Owen, csak annyit kell tennünk, hogy vacsorázunk, ha neked ez megfelel. Nem akarom, hogy valaha is kényszerítve érezd magad. Ígérem.

Sóhajtottam, és előrehajoltam. A fejem Benji vállán landolt. Átölelt, én pedig még jobban belesimultam az ölelésébe. Én is átkaroltam a derekát, és sokáig álltunk ott, egyikünk sem szólalt meg.

Végül eléggé hátradőltem ahhoz, hogy találkozzam a tekintetével. Tényleg gyönyörű volt. – Akarlak – mondtam, és Benji bólintott. – Sokkal jobban, mint valószínűleg kellene, és ez egy kicsit kiborít.

– Csak egy kicsit? – cukkolt, én pedig megütögettem a mellkasát, amitől felnevetett.

– Kedvellek, Benji – mondtam. Ezután sokáig tanulmányozott, majd a keze ismét az arcomra simult.

– Jó, mert én is kedvellek. Mindig is kedveltelek. Most pedig gyere be, hogy megetethesselek, hallottam a gyomrod korgását a folyosóról.

Elnevettem magam, Benji pedig elmosolyodott, mielőtt bevezetett volna, és becsukta az ajtót.

A vacsora csodálatos volt. Nem tudtam, hogy Benji tud főzni, de a spagetti és a fokhagymás kenyér, amit készített, nagyon finom volt. Nyögtem, miközben ettem, Benji pedig úgy bámult rám, mintha inkább engem enne meg.

– Szándékosan csinálod ezt – vádolt, én pedig vigyorogtam a kenyérdarabkám körül.

– Fogalmam sincs, mire gondolsz. Csak élvezem ezt az orgazmikus kaját.

Benji rám meredt, én pedig kacsintottam, miközben újabb falatot haraptam. Nem ő volt az egyetlen, aki tudott flörtölni. Csak túlságosan el voltam foglalva a gondolataimmal ahhoz, hogy viszonozzam. Ezen már túl voltam.

Viszonylag gyorsan végeztünk a vacsorával. Ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy Benjit a hátán, alattam vagy fölöttem akartam látni. Mindkét esetben jól éreztem volna magam. De Benji nem vezetett minket a hálószobába a vacsora után. Nem, felszeletelt két szelet süteményt, és a kanapéhoz vezetett. Lekapcsolta a villanyt és bekapcsolta a tévét. Nem értettem, mi történik. Azt hittem, rögtön a szexre térünk át. De nem panaszkodtam, csak ettem a tortámat, és néztem a filmet, ami a síkképernyőn ment.

A film egy pontján azon kaptam magam, hogy Benji mellé kuporodtam. A karja átölelt, az ujjai a hajammal játszottak. Kellemes volt. Túlságosan is jó.

– Benji – mondtam.

– Igen?

– Olyan randis érzés.

– Igen – csak ennyi volt a válasza.

– Szóval, randizunk? – kérdeztem, mire Benji kuncogott.

– Rájöttél erre, ugye? – Felültem, és megfordultam, hogy ránézzek. Rám vigyorgott, miközben a szívem olyan hevesen vert, mint egy ló a Kentucky Derbyben.

– T-te randizni akarsz velem? – morogtam, mire Benji felsóhajtott, mielőtt a távirányítóért nyúlt, és elnémította a tévét.

– Igen, Owen, szeretnék randizni veled. Szeretnélek a matracomba döngetni, amíg olyan erősen el nem élvezel, hogy elájulsz, de leginkább randizni akarok veled. Ma este volt az első randink. Általában nem szoktam első randin lefeküdni az illetővel, de miattad kivételt teszek.

Fogalmam sem volt, mit kezdjek ezzel a hírrel. Megdöbbentem.

– Sz-szóval, nem akarod, hogy ez csak egyszeri alkalom legyen?

Benji összehúzta a szemöldökét, és az állkapcsa megfeszült. Idegesnek tűnt, de aztán vett egy mély levegőt, és így szólt: – Reggel óta sokat gondolkodtam ezen, és valami, amihez folyton visszatértem, az az, hogy már voltunk itt korábban is. Nyolc évvel ezelőtt pontosan ugyanezt csináltuk. Hirtelen ötlettől vezérelve belevágtunk valamibe, megígértük, hogy csak egyszer hagyjuk, hogy megtörténjen, aztán az arcunkba robbant. Mindketten tudjuk, hogy működik köztünk a kémia. Azt is tudjuk, hogy az ágyban is összeillünk.

– Az, hogy vonzódunk egymáshoz, nem a mi problémánk. Attól, hogy egymás agyát szétkúrjuk, ez nem fog elmúlni. Ha valami, akkor az olyan kurva jó lesz, hogy nem fogunk tudni elmenni mellette. Amivel foglalkoznunk kell, azok az érzéseink. Te érzel irántam valamit, Owen. Én is érzek irántad. Erre kell koncentrálnunk.

Utáltam, hogy igaza volt, és utáltam, hogy elég érett volt ahhoz, hogy ezt kimondja. Én úgy döntöttem volna, hogy nem veszek róla tudomást, de Benji nem. Ő felnőtt. Már nem volt tizennyolc éves kölyök. Felnőtt férfi volt, akinek sikeres karrierje volt. Bármikor lefeküdhetett valakivel. Szóval, jobban kellett volna tudnom. Tudnom kellett volna, hogy ez nem csak egy kis kaland lesz. Egy idióta voltam.

– Ha nem ezt akarod, megértem. De nem hiszem, hogy a szex megoldja ezt, ami köztünk van.

– Igazad van – mondtam, mire Benji felsóhajtott. – Tudom, hogy igazad van, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek.

– Miért?

– Benji, ha belekezdünk, nem fogjuk tudni eltitkolni.

– Nem akarom eltitkolni – mondta és a homlokát ráncolta. – Mármint, értem, miért kellene, de én nem akarom.

– Ha belekezdünk, és a szüleim rájönnek, ki fognak akadni – mondtam, mire Benji arca leesett. – A legjobb értelemben, Benji – fejeztem be. A kezét a sajátomba fogtam, és ez természetesnek tűnt. Túl természetesnek. – Szeretnek téged. Azt gondolnák, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy te vagy nekem. De ha ez nem sikerül köztünk, az összetöri a szívüket. Nem akarom megbántani őket, és téged sem akarlak megbántani. Nem akarom, hogy miattam essen szét a családunk. Gyűlölnének, ha elveszítenének téged, Benji. Különben is, apa... nos, ő már úgymond tudja.

– Hogy micsoda? – kérdezte Benji, a hangja rekedt volt.

– Igen – mondtam, a tarkómat dörzsölgetve. – Úgy tűnik, nem voltunk olyan csendesek, mint gondoltuk.

Benji arca élénk piros lett, miközben elkezdett prüszkölni. Elmosolyodtam, és megráztam a fejem. – Semmi baj. Nyugodt volt, ezért mondtam, hogy fájni fog nekik. Apa tudja, hogy megosztottunk valamit, és azt mondta, hogy hozzam rendbe, mert szeret téged. Szeret engem, és azt akarta, hogy rendben legyünk. Ha folytatjuk ezt, és rosszul sül el, nem tehetek róla, de úgy érzem, hogy ezúttal végleg elmennél, és ők engem hibáztatnának.

– Hé – mondta, és megfogta az arcom. – Nem megyek sehova, bárhogy is alakuljon ez az egész. Nézd, nem kell eleinte semmit sem mondanunk nekik, ha így akarod játszani. Nekem megfelel, de ezt nem titkolhatom el Connor elől. Évek óta emészt, hogy sosem mondtam el neki az igazat arról, ami köztünk történt. Ő a legjobb barátom, és tudnia kell, mi folyik itt.

Homlokomat Benjire szorítottam, és felsóhajtottam. Nem így képzeltem el az este alakulását, de nem voltam mérges a fordulat miatt. Igen, ez új volt és ijesztő. Igen, aggódtam, hogy ez az egész az arcunkba fog robbanni, de a szívem, a szívem olyan megnyugvást érzett, mint még soha. Azon kaptam magam, hogy reménykedem a Benjivel közös jövőnkben, és ez halálra rémített, de mégis azt mondtam,

– Oké. Elmondhatjuk Connak.

– Igen?

– Igen, Benji.

– Köszi – suttogta, és Istenem, elolvadt a szívem.

– Teljesen hülyét csinálsz belőlem, pedig még csak pár perce járunk.

Benji felnevetett, majd a világom felborult, amikor az ajkait az enyémhez szorította. Elektromosság hullámai áramlottak át rajtam, és én ziháltam. Benji ujjai a hajamba markoltak, és a zihálásom nyögéssé változott. A kezembe fogtam az arcát, és megdöntöttem a fejem, hogy elmélyítsem a csókot. Olyan íze volt, mint a csokoládénak, és legszívesebben felfaltam volna.

Nem tudtam, mikor másztam az ölébe, de a következő pillanatban már Benji csípőjén ültem, miközben ő a fenekemet markolta. A farkunk egymáshoz préselődött, miközben csókolóztunk.

– Akarlak – nyögtem az ajkaira.

– Én is – morogta Benji. – Vedd le a nadrágodat – parancsolta, én pedig megremegtem. Gyorsan felálltam, és levettem a nadrágomat. Benji ugyanígy tett, én pedig a farkának kidudorodását bámultam az alsónadrágjában.

– Ejnye, ejnye, hogy megnőttél – mondtam, és a számban összefutott a nyál, amikor a keze könnyedén megsimogatta a farkát.

– Vonszold ide vissza a szexi segged – mondta, és a térdem megingott, ahogy megmozdultam. Felültem rá, és megint megfogta a fenekemet. – Ma este nem foglak megdugni – mondta, én pedig duzzogtam. Benji kuncogott, és megcsípte az alsó ajkamat. – Ne duzzogj, bébi. Attól még ki foglak élvezni. – Megremegtem a becéző kifejezésre. Nem nagyon szerettem a beceneveket, de az, hogy Benji bébinek szólított, nagyon felizgatott.

– Mutasd meg a farkadat. Olyan szép, mint régen? – kérdezte, és nagyot nyeltem, miközben benyúltam a gatyámba, és kihúztam a kőkemény farkamat. Figyeltem Benji arcát, ahogy lenézett. Az orrlyukai kitágultak, és éhes tekintete találkozott az enyémmel. – Van piercinged? – morogta, én pedig bólintottam.

Benji megragadta a farkamat, és hüvelykujjával végigsimított a Frenum piercingemen. Ziháltam, ahogy súrolta, és az előnedv megjelent a farkam csúcsán.

– Ez kurva szexi – morogta, mielőtt elengedett volna, és a pólómért nyúlt. Gyorsan áthúztam a fejemen, és oldalra dobta. Nem volt időm gondolkodni, mielőtt a nyelve a mellbimbómra tapadt. A zihálásom gyorsan nyögéssé változott, amikor újra megragadta a farkamat.

– Gondoltál már arra, hogy átfúrasd ezeket? – kérdezte, mielőtt beleharapott a mellbimbómba.

– Igen – nyögtem, mire Benji kuncogott.

– Majd én megcsinálom neked. Nem akarom, hogy más érjen hozzájuk – mondta, mielőtt az egyik mellbimbót a szájába szívta. Szopogatta és nyalogatta a mellbimbóimat, miközben a farkamat simogatta. Az élvezetek tengerében voltam.

– Benji – nyögtem, amikor felgyorsult. A szívem hevesen vert, ahogy az orgazmusom közeledett. – Én is meg akarlak érinteni – lihegtem. Benji elvált a mellbimbómtól, hogy aztán a nyakamra mozduljon. Megtalálta azt a pontot, amitől a lábujjaim begörbültek, és felkiáltottam, ahogy nyalogatta és harapdálta.

– Ne aggódj miattam, ez most rólad szól. Rengeteg időnk van arra, hogy gondoskodj rólam. De most, most azonnal azt akarom, hogy elélvezz nekem, Owen. Azt akarom, hogy engedd el magad, és mutasd meg, mit teszek veled.

Ez nem jelentett problémát, mert az orgazmusom már a szavaitól is megszülethetett. A hüvelykujját a piercingemhez dörzsölte, és egy csuklómozdulattal a nevét kiabáltam, miközben az orgazmus csíkjai kilőttek a farkamból, és a mellkasomra fröccsentek. Benji addig simogatott, amíg remegtem az orgazmusom utóhatásától. Előrehúzott, és megcsókolt, amennyire csak tudott.

– Gyönyörű – suttogta az ajkamra, én pedig felsóhajtottam. – Gyere, bébi, mosakodjunk meg.

Teljesen lemerültem, ahogy a fürdőszoba felé indultunk. Gyorsan megtisztogatott, aztán egy pazar, királyi méretű ágyon feküdtem, amelynek lepedője puhább volt, mint bármi, amit valaha is éreztem. Aztán Benji mellkasa a hátamhoz préselődött, a karjai a derekam köré fonódtak.

– Akarod, hogy maradjak? – motyogtam, és Benji egy csókot nyomott a vállamra.

– Igen. Most pedig aludj.

– Oké – nyögtem álmosan, Benji pedig kuncogott.

– Jó éjt, Owen.

– Jó éjt Benji – majd úgy aludtam, mint akit fejbe vertek.

Tizenegyedik fejezet

Benji

 

Csókok vándoroltak a mellkasomon, és felsóhajtottam, amikor a meleg ajkak a bőrömhöz értek. Az ajkak nyalták és szívták a mellbimbóimat, amitől az amúgy is kemény farkam még keményebb lett. Aztán végigcsókoltak a hasamon, kezek simogatták a hasizmaimat. Amikor ezek a kezek a farkam köré fonódtak, felsóhajtottam. Addig simogattak, amíg teljes merevedéshez nem értem. Aztán nedves melegség vett körül.

– Bassza meg, Owen – nyögtem, amikor Owen a szájába vett.

Kinyitottam a szemem, és a könyökömre támaszkodva néztem, ahogy a farkam eltűnik a szép ajkai között. Szélesre feszültek, ahogy befogadta.

Megnyalogatta a hegyét, én pedig felszisszentem, amikor behorpasztotta az arcát, és elkezdett szopni. A szája csodálatos érzés volt körém borulva, és nem sokáig bírtam volna ki.

– Simogasd a golyóimat – morogtam, mire Owen felnyögött körülöttem. A keze megmarkolta a heréimet, és a tenyerében forgatta őket, miközben a feje fel-le bólogatott.

A fejem hátraesett, és a csípőm mozogni kezdett. Nem akartam Owent bántani, de a kényszer, hogy megdugjam a száját, erőteljes volt.

A szája hirtelen eltűnt, és még időben lenéztem, hogy lássam, ahogy az egyik golyómat a szájába szívja.

– Baszd meg, ez kurva jó! – Simogatta és dörzsölgette a farkam hegyét, miközben a golyóimat kényeztette. Közel voltam ahhoz, hogy elélvezzek.

– Dugd meg a számat. A torkomban akarlak érezni a nap hátralévő részében.

– Baszkiii – nyögtem és belemarkoltam a hajába. Lassan csúsztattam befelé a farkam hegyét, felkészülve arra, ami történni fog. Minden egyes lökéssel egyre mélyebbre és mélyebbre csúsztam. Owen minden egyes döfésnél felnyögött, amitől a kemény farkam csak még keményebb lett. Minden egyes lökéssel egyre mélyebbre és mélyebbre csúsztam. Elértem a torka hátsó részét, és ő nyelt egy nagyot. Káromkodva kiáltottam fel, és felgyorsítottam. A szája forró és nedves volt, és úgy fogadta be a farkamat, mint egy bajnok. Nem voltam kicsi, legalább húsz centi hosszú és hét centi vastag. Ez elég nagy farok volt, és Owen tökéletesen kezelte.

Nyögdécselt és nyöszörgött, miközben a torkát dugtam. Szabad keze a saját farkát rángatta, én pedig felnyögtem a látványra, hogy már attól is beindul, hogy engem szopott.

– Igen, bébi, verd ki magadnak. A torkodba fogok élvezni – Owen mozdulatai felgyorsultak, és az enyémek is felgyorsultak. Owen behorpasztotta az arcát, és a kezében forgatta a golyóimat, és ennyi volt. Kegyetlenül megdugtam a száját, ahogy az orgazmusom belém csapott. Kéjjel vegyes hangjaink betöltötték a levegőt, ahogy az orgazmusom lecsapott, és Owen torkába ömlött. Szorosan markoltam a haját, ahogy a torkában tartottam magam, és szabadjára engedtem a gyönyört.

Amikor kicsúsztam az ajkai közül, csont nélkülinek éreztem magam. Owen felkúszott a testemen, és rám feküdt. Megfogtam a tarkóját, és ujjaimmal végigsimítottam a haján. Puha volt és kissé kusza a durva bánásmódomtól.

– Túl durva voltam? – kérdeztem tőle, és megcsókoltam a feje búbját.

– Nem, ez... ez tökéletes volt, Benji. – Úgy hangzott, mintha csodálkozna, én pedig elmosolyodtam.

Egy pillanatig így maradtunk, mielőtt Owen felnyögött és felemelte a fejét. Rám mosolygott, és a szívem összeszorult. Olyan gyönyörű volt, és nem tudtam elhinni, hogy az enyém.

Amikor tegnap hazaértem, nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy valami nincs rendben. Addig törtem a fejem, amíg rá nem jöttem, hogy Owent nem csak a teste miatt akarom. Az egészet akartam belőle, mindent vagy semmit. Bárkivel le tudtam volna feküdni, Owennel nem egy éjszakás kalandot akartam. Egyszer jelentett nekem valamit, és ezek az érzések sosem múltak el teljesen.

Szóval, belevágtam, és hála Istennek, kifizetődött.

– Mennem kell. Pár óra múlva munkába kell mennem, és haza kell mennem ruháért.

A hátát simogattam, mire ő felsóhajtott. Nem akartam, hogy elmenjen, de nekem is el kellett kezdenem készülődni a munkába.

– Ha muszáj – sóhajtottam, mire Owen felnevetett, mielőtt odahajolt hozzám, és megcsókolt. Megpróbálta gyorsan csinálni, de én a tarkóját fogtam, és elmélyítettem a csókot. A számba nyögött, és a farkam megrándult. Elhúzódott, és fellökte magát az ágyról.

– Ki gondolta volna, hogy ennyi gond van veled? – mondta vigyorogva, mielőtt kisétált a szobából.

Felálltam, magamra húztam a melegítőmet, és követtem őt a nappaliba. Felhúzta a nadrágját, én pedig néztem, ahogy öltözködik.

– Mikor költözöl be hivatalosan? – kérdeztem.

– Pár nappal azelőtt, hogy anya és apa visszajönnek. Erről jut eszembe, van egy teherautód, ugye?

– Igen...

– Az ülések lehajthatók? Van néhány bútor, amit el kell hoznom, és jól jönne egy teherautó. Akarsz segíteni? – villantott rám egy édes vigyort, amire szinte lehetetlen volt nemet mondani.

– Csak a baj van veled – mondtam, mire ő felnevetett.

– Vicces, én is ugyanezt gondoltam rólad. Mindegy, ha nem tudsz segíteni, az sem baj. Majd kifizetem, hogy elhozzák.

– Nem bánom, bébi, amíg szerdán van.

Elmosolyodott, és odasétált hozzám, hogy megcsókoljon. – Szeretem, amikor bébinek hívsz. Másoktól nem szerettem, de tőled... – rázta a fejét és elvigyorodott. – Mindegy, most már tényleg mennem kell. Nem... nem baj, ha szerda előtt még egyszer beugrom?

A szívem megdobbant, tudván, hogy több időt akar velem tölteni. Ez volt az, amit nyolc évvel ezelőtt reméltem, és végre megtörtént. Szürreálisnak tűnt.

– Bármikor szívesen látlak itt – suttogtam, mielőtt lágyan megcsókoltam.

– Oké – suttogta vissza. Aztán egy utolsó csókkal az ajtó felé sétált. – Majd később felhívlak. Később, bébi.

Elmosolyodtam, már régóta nem hallottam ezt a szót, és több mint boldog voltam, hogy újra hallom. Szóval mosolyogva néztem, ahogy Owen kisétált az ajtón, és vitte magával a szívemet, ahogy elment.

Aznap a munkahelyemen könnyebbnek, boldogabbnak, nyugodtabbnak éreztem magam. És ez meg is látszott.

– Oké, ki ő? Az a piperkőc, aki úgy néz rád, mintha a holdat akasztottad volna fel az égre?

Felnéztem Carrie-re, aki a mellkasán keresztbe font karokkal bámult rám. Iszonyat pimasz volt, de ő volt a legszervezettebb ember, akit valaha ismertem, és ő csinálta a srácok és az én beosztásomat is. Jóval többet fizettem neki, mint amennyit kellett volna, de csak azért, mert rohadtul jól végezte a munkáját. De kurvára kíváncsi is volt.

– Miről beszélsz? – kérdeztem, miközben letöröltem a helyemet.

– Pontosan tudod, miről beszélek. Besétáltál ma reggel, és csak úgy mondtad, jó reggelt nektek. Gyönyörű nap, nem igaz?

Fintorogtam, majd visszagondoltam a néhány órával ezelőtti napra. Boldog voltam, amikor munkába értem, de minden nap boldog voltam, és erre rámutattam Carrie-nek.

– Oké, igen, persze, mindannyian tudjuk, hogy szeretsz itt lenni, de ma reggel más volt. Mintha szinte már-már szeleburdi volnál. Te egy nagydarab fickó vagy, Benji, nem szoktál elszédülni. Csak kevés dolog van, amitől egy olyan srác, mint te, megszédülhet. Az egyik az, ha egy igazán jó segget kap, szóval még egyszer kérdezem, a piperkőc okozta?

– Ne nevezd piperkőcnek. Ő nem olyan.

Carrie úgy vigyorgott, mint a macska, aki tejszínt kapott, én pedig káromkodtam. Az, hogy reagáltam az Owennek adott becenevére, elég volt, hogy beismerjem neki, érdekel. Nem mintha szégyelltem volna. De Carrie szeretett kíváncsiskodni. Szeretett minket, és mindenben támogatta, hogy megházasodjunk és gyerekeink legyenek. Az, hogy meleg vagyok, nem mentett fel a próbálkozásai alól.

– Ó, tényleg? Akkor milyen, Benji? Meghalok, hogy megtudjam.

Sóhajtottam, és befejeztem a pultom fertőtlenítését, éppen akkor, amikor megszólalt a csengő az ajtó fölött. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor megláttam az ügyfelemet belépni. – Szívesen elbeszélgetnék, kis plüss mackóm, de nekem is és neked is dolgunk van.

– Rendben – morogta. – De ne merészeld azt hinni, hogy ennek vége.

Megráztam a fejem, miközben elsétált, és bejelentkezett az ügyfelem.

A nap hátralévő részében sikerült elkerülnöm Carrie-t. De tudtam, hogy nem fogja elfelejteni. Le kellett csekkolnia Owent, és megbizonyosodnia róla, hogy elég jó nekem. Ő volt a kishúgom, akit sosem akartam, de hálás voltam, hogy van. Csak reméltem, hogy ő és Owen nem fognak túlságosan egymásnak esni.

Amikor hazaértem, lezuhanyoztam, és megettem az előző estéről megmaradt spagettit. Még egy egész nap sem telt el, és máris hiányzott Owen. Hiányzott, hogy összebújjak vele a kanapén, és hogy az ágyban hozzá bújjak. Belezúgtam a pasiba.

Megcsörrent a telefonom, és elvigyorodtam, remélve, hogy Owen nevét látom, de Connor volt az. A szívem hevesen kezdett verni, ahogy a nevét néztem a képernyőn. Mondtam Owennek, hogy nem titkolhatom el Connor elől, de nem tudtam, hogy készen állok-e arra, hogy ilyen hamar elmondjam neki. Felvettem a telefont.

– Mi a helyzet, haver? – mondtam.

– Hé, ember, figyelj, beszéltél mostanában Owennel? – kérdezte, és én azonnal ideges lettem. Miért kérdezte ezt hirtelen?

– Igen, beszéltem, miért, mi a helyzet?

– Nem tudom. Felhívtam ma este, hogy megkérdezzem, hogy megy az új munkája, és ő mesélt róla. Aztán ledöbbentett azzal, hogy elmondta, hogy a következő hat hónapra aláírt egy bérleti szerződést a te épületedben. Owen szeretne költözködni, tudod? Azt hiszem, nem számítottam rá, hogy ilyen könnyen letelepedik. De még csak nem is ez a megdöbbentő; arról beszélt, hogy tovább marad, talán véglegesen is. Azt mondja, bármikor vállalhat rövid távú munkát, ha nyughatatlan lenne, de úgy gondolja, itt az ideje, hogy hazajöjjön.

A szemeim lecsukódtak, és nem tudtam visszatartani a mosolyt az arcomon. Maradt. Nem akartam arrogáns baromnak tűnni, de tudtam, hogy miattam marad.

– Azt hiszem, találkozgat valakivel – mondta Connor, és én megdermedtem. – Említett neked valamit egy srácról, akivel találkozgat?

– Ööö, nem. Miből gondolod, hogy egy srácról van szó?

– Nem tudom, csak... olyan elégedettnek tűnt. Olyan elégedettnek, amilyet csak akkor érzel, ha tudod, hogy valaki vár rád otthon. Nem volt az a komor énje. Egyszerűen furcsa volt. – Sóhajtott, mintha aggódna, és én meg akartam volna mondani neki, ott és akkor.

– Talán csak túl sokat agyalok rajta. Talán csak készen áll arra, hogy hazajöjjön. Jó lenne, ha újra a közelünkben lenne.

– Igen – értettem egyet.

– Mindegy, bocsánat, hogy ezzel zavartalak. Owen randizós élete nem a te dolgod.

Ó, fogalmad sincs, mennyire érdekel ez engem.

– Semmi gond. Ha már az otthonról beszélünk, mikor jössz vissza? Szeretnék együtt ebédelni, hogy bepótoljuk a lemaradásunkat. – Elmondom, hogy én és a bátyád randizunk.

– Igazából arra gondoltam, hogy ugyanazon a hétvégén jövök, amikor anya és apa hazajönnek. Hallani akarok az utazásukról.

Ez a következő hétvége volt, így nem sok időm maradt felkészülni Connor reakciójára. Ő volt a legjobb barátom, és bíznom kellett benne, hogy nem lesz túlságosan dühös, ha elmondom neki.

Befejeztük a beszélgetést, és lefeküdtem. Majdnem húsz percig feküdtem, és a pokol mélyére átkoztam Owent, mert nélküle nem tudtam elaludni. Még harminc másodperc sem telt el, amikor megcsörrent a telefonom. Elmosolyodtam a nevére a képernyőn, és felvettem.

– Egy éjszaka. Egy kibaszott éjszaka kellett ahhoz, hogy társfüggő alvóvá tegyél – mondta Owen, amint válaszoltam.

Elmosolyodtam a hangja hallatán, és megfordultam az ágyamban, hogy a mellettem lévő üres helyre nézzek. – Hmm, ez szerencsétlenül hangzik.

– Ne játszd ezt a szart velem, te is ébren vagy, ami azt jelenti, hogy nem tudsz aludni, ami azt jelenti, hogy ki kell jönnöd kinyitni ezt a kibaszott ajtót, és be kell engedned.

Mindössze két másodpercbe telt, mire felfogtam, mit mondott, aztán már dobtam is a telefont az ágyra, és rohantam a bejárati ajtóm felé. Kinyitottam, és ott állt egy szál pizsamanadrágban és papucsban. Egy utazótáska volt a kezében, és halálosan fáradtnak tűnt.

Elmosolyodtam, mielőtt megfogtam a kezét, és bevezettem. Ledobta a táskáját a padlóra, lerúgta a cipőjét, és bemászott az ágyamba. Rögtön mögé másztam, a vigyor nem tűnt el az arcomról.

– Ne légy önelégült, ez csak egy véletlen – morogta, én pedig kuncogva húztam közelebb a mellkasomhoz.

– Persze, hogy az, bébi. – Megcsókoltam a vállát, ő pedig boldogan felsóhajtott.

– Köszi, hogy nem cukkolsz azzal, hogy ragaszkodó vagyok – mondta. Tudtam, hogy a szavai mögött több van, és majd később foglalkozunk vele, de most aludnia kellett.

– Szükséged van rám, ahogy nekem is szükségem van rád, Owen. Itt vagyok, bármi is legyen az. Most pedig aludj. – Ismét felsóhajtott, de a teste ellazult, ahogy elaludt. A dereka körüli ölelésem szoros volt. Mintha nem tudnék közelebb kerülni hozzá. Az enyém volt, és mindent megtettem volna, hogy ez így is maradjon.