Prológus -1. Fejezet

 

Prológus

Benji

 

Tizennyolc évesen

 

Con és én hosszú éjszakát töltöttünk együtt. A végzős év előtti utolsó nyári napok voltak, ami azt jelentette, hogy egész hétvégén bulik voltak. Épp most jöttünk el egy házibuliból, ami az ízlésemnek kezdett túlságosan elfajulni. Con hülyére itta magát, így örültem, hogy úgy döntöttem, nem iszom, különben ott ragadtunk volna. Visszakocsikáztunk Connor házához, és megpróbáltam úgy felvinni az emeletre, hogy ne ébresszük fel az anyját és az apját. Ők a legtöbb dologban elég lazák voltak, de nem gondoltam, hogy örülnének, ha a tizennyolc éves fiuk segg részegen menne haza.

Sikerült Connort a szobájába vinnem, és levetkőztetnem, mielőtt beájult volna az ágyon. Leszaladtam a földszintre, és vittem neki egy pohár vizet, amit a komódjára tettem, mielőtt felkaptam a szemetesét, és az ágya mellé helyeztem.

Elég hangosan horkolt ahhoz, hogy a halottakat is felébreszthesse, ezért hagytam pihenni. Általában a vendégszobában aludtam, amikor nála maradtam éjszakára. De tekintve, hogy többet voltam ott, mint a saját házamban, gyakorlatilag az volt az én szobám. A szekrényben voltak a ruháim, a fiókokban pedig a fehérneműim és az alváshoz szükséges cuccaim. Amikor vendégeik voltak, általában a földszinti, alagsori lakrészben aludtak. Haynesék családtagként bántak velem, sokkal inkább, mint a saját családom. Éppen ezért ügyeltem arra, hogy ne kavarjam fel az állóvizet. Nem akartam okot adni nekik, hogy elküldjenek.

Ezért kellett volna továbbmennem, amikor elhaladtam Owen szobája előtt. Nem kellett volna megállnom, és benéznem az ajtó résén, ahonnan tökéletes rálátásom nyílt Owen meztelen testére az ágyán elterülve. El kellett volna fordulnom, amikor megláttam, hogy a keze a farkára fonódik, miközben simogatja. El kellett volna fordulnom..., de nem tettem. Döbbent csendben álltam ott, ahogy az öt éve tartó szerelmem önmagát kényeztette.

Perverz kukkolónak éreztem magam, de túlságosan megbabonázott ahhoz, hogy elforduljak. Láttam Owent már korábban is, amikor nem volt rajta póló. Már tudtam, hogy gyilkos hasizmai vannak, és a sötét szőrzete a rövidnadrágjába vezetett. De már majdnem egy éve elment, és hiányoltam, hogy félmeztelenül lássam a ház körül. Ő volt a szex megtestesítője, és tizenhárom évesen az első nedves álmom főszereplője. Sejtettem, hogy vonzódom a fiúkhoz, de Owen volt az, aki megpecsételte a sorsomat.

A szerelmem iránta élő, lélegző dolog volt. És küzdelmes volt megpróbálni, hogy titokban tartsam. De valahogy mégis sikerült több, mint négy évig. Fogalma sem volt róla. Senkinek sem volt. Legalábbis azt hittem.

– Tudom, hogy ott vagy, Benji – dörmögte a mély hangján, és én elugrottam az ajtótól. A szívem olyan hevesen vert, hogy megesküdtem volna rá, hogy hallotta. Kuncogott, és a hang egyenesen a farkamba nyilallt. Megmarkoltam magam, és felnyögtem, mielőtt elfordultam, hogy elsétáljak.

– Gyere be, Benji – mondta, és megdermedtem a lépteimben. Nem mondhatta azt, amire gondoltam, amit az előbb mondott. De aztán megismételte. – Gyere be, Benji, és csukd be magad mögött az ajtót.

Megesküdtem, hogy testen kívüli élményem volt, amikor beléptem Owen szobájába, és becsuktam magam mögött az ajtót. A padlót bámultam, képtelen voltam ránézni, mert féltem, hogy spontán felgyulladok.

– Benji – mondta, és a szívem megdobbant, amikor a nevemet hallottam az ajkán. – Nézz rám, édes – mondta, amitől elakadt a lélegzetem. Soha nem volt velem ilyen gyengéd, és soha nem hívott így. Hallottam, hogy használta ezt a kifejezést a többi barátjára, vagy akármelyik pasijára, akivel éppen dugott, de velem nem, velem soha.

Végül összeszedtem elég bátorságot, hogy találkozzam a tekintetével. Mélykék szemei a szoba másik végéből bámultak rám, és én elfelejtettem levegőt venni. Mintha minden oxigént kiszívott volna a szobából, ahogy a tekintetünk összeakadt.

– Con alszik? – kérdezte, én pedig csak bólintottam, képtelen voltam szavakat találni. Owen felsóhajtott, és felült az ágyában. Nem tudtam megállni, hogy ne nézzem a széles mellkasát, ahogy mozog. Kibaszottul dicsőséges volt.

– Figyelj, Benji – mondta, és a tekintetem újra találkozott az övével. – Amit most javasolni fogok, lehet, hogy hiba, de már azzal is elbasztam, hogy behívtalak. De a helyzet a következő. Én akarlak téged.

Úgy éreztem, mintha álmodnék. De még a legvadabb álmaimban sem hangzottak úgy a szavak, amelyek az imént hagyták el az ajkait, mintha zene lett volna a fülemben.

– Mi-micsoda? – szólaltam meg, végre megtalálva a hangomat.

Owen vigyorgott, és ez volt a legszexibb dolog, amit valaha is láttam életemben. A farkam megrándult a nadrágomban, és megpróbáltam magamra erőltetni, hogy megnyugodjak, mielőtt szégyenbe hozom magam.

– Hallottad, amit mondtam – mondta kuncogva. – Meglepettnek tűnsz.

Egy „ne szórakozz velem” pillantást küldtem felém, mire ő megint kuncogott. – Benji, bébi, tudnod kell, hogy pokolian dögös vagy, és csak még dögösebb leszel, ahogy idősödsz.

Szerinte dögös voltam. – Szerinted dögös vagyok? – Hangom vinnyogásként hangzott, és meg akartam halni. Olyan ciki voltam. De Owen csak vigyorgott és bólintott.

– Igen, szerintem nagyon dögös vagy, és hát, kezd szörnyen nehéz lenni úgy a közeledben lenni, hogy ne gondoljak arra, milyen érzés lenne benned lenni, vagy te bennem.

Megfulladtam a nyálamtól, és a kezemet az ajtóhoz kellett szorítanom, miközben a térdeim kocsonyává váltak.

– Mi van? – Kiáltottam, mielőtt befogtam volna a számat. Owen megint felnevetett, és én ebben a pillanatban semmit sem találtam viccesnek. Teljesen kiborultam, és úgy éreztem, menekülnöm kell. El kellett tűnnöm ettől a pasitól, mielőtt teljesen tönkretesz.

– Nyugodj meg, Benji – mondta, miközben végignézte az arckifejezésemet. – Nem ugratni próbállak. Csak őszinte vagyok. Tudom, hogy ez lehet, hogy hiba, mivel sokkal fiatalabb vagy nálam. Talán még nem állsz készen erre.

– Csak két évvel vagy idősebb nálam, Owen – mutattam rá, mire ő elvigyorodott. – Nem vagy holmi öregember, aki gyerekekre vadászik.

Owen bólintott, és a fejtámlának támaszkodott, közszemlére téve tónusos hasizmait és még mindig félig kemény farkát. A látványától összefutott a nyál a számban. Olyan volt, mint a saját személyes büfém, és meg akartam kóstolni mindent, amit kínált.

– Ha továbbra is így nézel rám, Benji, akkor ennek vége lesz, mielőtt elkezdődne – morogta, és láttam az izzást a tekintetében. Nem hazudott nekem. Engem akart.

– Szent szar – mondtam, ahogy a fejemben regisztrálódott, ami történt. – Meg akarsz dugni?

Owens keze megmozdult, hogy megmarkolja a farkát, miközben morgott. – Igen.

Lenyeltem egy nyöszörgést, miközben a testem remegni kezdett. Nem voltam szűz, de ez volt Owen. Az a férfi, aki felébresztette a valódi szexualitásomat. De egyben ő volt a legjobb barátom bátyja is.

– Owen, szerintem ez nem jó ötlet – mondtam, és Owen bólintott.

– Igen, tudom. Vakmerő és kockázatos. Nem kérem, hogy ez mindennapossá váljon. Nem hiszem, hogy el lehetne titkolni, ha ezt rendszeressé tennénk. Én csak egy éjszakát kérek tőled. Ha nem akarod, megértem. Nem fogok megsértődni. De láttam, ahogy rám nézel, Benji, és tudom, hogy majdnem annyira akarsz engem, mint én téged. Egy éjszaka, csak ennyi kell nekünk.

A farkam már beleegyezett a tervbe, de az agyam azt kiabálta, hogy ez rossz ötlet. Minden egyes másodperccel, ami eltelt, és minél jobban magamba szippantottam őt, tudtam, hogy nem fogok tudomást venni az agyamról, ezért levettem a felsőmet, és kigomboltam a farmeromat.

Owen orrlyukai kitágultak, és meglepett a szemében lévő nyers vágy és szükség. Tényleg annyira akart engem, amennyire én akartam őt.

– Vonszold ide a szexi segged – morogta, és én engedelmeskedtem. Amint karnyújtásnyira voltam tőle, megragadott a csuklómnál fogva, és az ágyra rántott. Egyetlen mozdulattal a hátamon feküdtem, miközben Owen fölém magasodott. Kék szemei forrósággal teltek, és úgy éreztem, mintha perzselné a bőrömet.

– Mit akarsz, bébi? – kérdezte, ajkát csak egy hajszál választotta el attól, hogy megérintse az enyémet. – Meg akarsz dugni? Vagy azt akarod, hogy addig dugjalak, amíg nem kapsz levegőt?

Felnyögtem, és Owen elvigyorodott, mielőtt először préselte az ajkát az enyémhez. Mintha minden levegőt kiszívott volna a testemből, ahogy megcsókolt. Úgy irányította a számat, mintha a bábja lett volna. A kezeim végigjárták a hátát, az ujjaim megjegyezték az izmai tapintását. Annyira szürreális volt.

Amikor megszakította a csókot, mindketten nehezen lélegeztünk. A kezeim még mindig a hátán feküdtek, amikor elkezdte csókolgatni a nyakamat. Felnyögtem, ahogy a nyelve belekóstolt a bőrömbe. Owen fogai megcsípték a nyakamat, mielőtt az ajkai visszatértek az enyémhez.

– Mondd el, bébi, mondd el, mit akarsz – suttogta az ajkamra. Nem kellett gondolkodnom rajta, mindig is erről fantáziáltam.

– Dugj meg – mondtam, és Owen nem okozott csalódást.

Aznap este az események egy igazi forgószélben zajlottak. Owen testének minden centiméterét megkóstoltam, miközben ő is ugyanezt tette velem. Olyan volt, mintha megpróbáltunk volna jóllakni, tudván, hogy ez az első és egyetlen alkalom, hogy azt csináljuk, amit csinálunk. Megérintettem és simogattam a testét, miközben megjegyeztem a bőrének minden egyes centiméterét.

És amikor először csúszott belém, csillagokat láttam. Láttam a mennyországot. Teljes és tökéletes boldogságot éreztem, ahogy tartotta magát a szavához, és lélegzetvisszafojtva megdugott. Ez volt a legcsodálatosabb szex, amiben valaha is részem volt. Az ajkán elsuttogott nevem egész életemben kísérteni fogja az álmaimat, és amikor elélveztem, olyan volt, mintha az egész testemet szétszaggatta volna. Olyan gyönyör, amilyet még sosem ismertem, és ami felemésztett. És amikor ő elélvezett, fölöttem remegett, a remegése olyan erős volt, hogy tudtam, ő is ugyanezt érzi. A nevemet mondta, mint egy imát, amikor rátalált a felszabadulásra, és ez zene volt a füleimnek.

Amikor vége lett, úgy kapaszkodtunk egymás izzadt testébe, mintha nem akarnánk elengedni. Ez volt életem legcsodálatosabb éjszakája, de ez volt az az éjszaka is, amikor rájöttem, hogy amit Owen iránt érzek, az több mint vágy. Amit az imént megosztottunk, az több volt, mint két ember testi vágya. Megdugott, igen, de szeretkezett is velem.

Owen nem szólalt meg, amikor végül kihúzódott belőlem. Megszabadult az óvszertől, és kiment a fürdőszobába. Volt már részem egyéjszakás szexben, így tudtam, hogy éppen most bocsátott el, és ez egy kicsit bántott. Nem törődtem a fájdalmammal, és felhúztam a boxeremet. Éppen amikor a pólómat húztam, Owen kilépett a fürdőszobából egy mosdókendővel.

– Hová mész? – kérdezte, és őszintén zavartnak és egy kicsit sértettnek tűnt.

– Vissza akartam menni a szobámba – mondtam. Owen a padlót nézte, mielőtt bólintott. – Hacsak nem akarod, hogy maradjak – mondtam, és a tekintete visszatért az enyémre. Valami kavargott a fejében, és úgy tűnt, mintha háborúban állna az érzelmeivel. Túlságosan is jól ismertem ezt az érzést.

– Amit én akarok, valószínűleg nem a legbölcsebb dolog – mondta végül, és én megértettem. Öregem, de megértettem. Azt akarta, hogy maradjak, de mindketten tudtuk, hogy ha a szobájában maradok, akkor ez több lesz, mint egy egyszeri dolog. Még csak most ízleltem meg őt, és máris többre vágytam.

– Benji – morogta, és láttam, hogy megint kemény volt. Megnyaltam az ajkaimat, ahogy eszembe jutott, hogy megtöltötte a számat. – El kell menned – mondta, visszarángatva a jelenbe. – El kell tűnnöd innen, mielőtt visszadoblak erre az ágyra, és visszadugom a farkamat abba az édes szádba.

Ez fenyegetésnek hangzott, pedig valójában ez volt az, amit igazán akartam.

– A kurva életbe, te leszel a halálom. Menj a szobádba, Benji.

Felsóhajtottam, mert tudtam, hogy ez a legjobb nekünk. De nem tudtam megállni, hogy ne érezzem magam kissé elkeseredettnek. Bólintottam, és elindultam az ajtó felé.

– Benji – mondta, közvetlenül azelőtt, hogy a kilincsre tettem volna a kezem. Megfordultam, hogy ránézzek, és azt láttam, ahogy búskomor arckifejezéssel bámul rám. – Megérdemled, hogy tudd, ez volt életem legjobb szexe – elpirultam, Owen pedig kuncogott. – Jó éjt, Benji.

– Jó éjt, Owen.

Aznap este a legnagyobb mosollyal az arcomon feküdtem le. Szexeltem Owennel. Kiéltem az egyik leghosszabb fantáziámat, és jobb volt, mint bármi, amit valaha is elképzeltem volna. Tökéletes volt, és nem voltam hajlandó elhinni, hogy ez volt a vége Owennek és nekem, ez egyszerűen nem lehetett.

De amikor másnap reggel felébredtem, Owen eltűnt, és még nyolc éven át nem láthattam őt újra.

Első fejezet

Benji

 

Nyögve nyújtottam ki a karjaimat a fejem fölé. Hosszú napom volt a boltban, és kimerültem. Bár nem lepődtem meg, az adószezonban mindig sok dolgunk volt. Az emberek megkapták a visszatérítésüket, és tetoválási őrületbe estek. Nem bántam, ez sok munkát jelentett a szalonnak, ami azt jelentette, hogy az alkalmazottaim remek borravalóval mentek haza.

Két évvel ezelőtt nyitottam meg a Cole World Creations-t, és azóta sem néztem vissza. Sok szeretet, idő és elszántság árán nyitottam meg ezt a szalont, és a legjobb barátom és társtulajdonosom, Connor segítségével rohadtul jól ment. Olyannyira jól, hogy szerepeltünk egy országos tévésorozatban, ahol sok munkámat, valamint az alkalmazottaimét is bemutatták. Ez akkora sajtóvisszhangot váltott ki, hogy hónapokig tolódtak az időpontok, és azóta sem lassítottunk.

Épp most fejeztem be egy hát tetoválást, amit lassan már majdnem egy hónapja készítettem. Hatalmas munka volt, a nő egész hátát betöltötte. A tetoválás az életét ábrázolta, és ahogy a nő elmesélte nekem minden egyes részlet történetét, azon kaptam magam, hogy elszorul a torkom.

Amikor elkészült, könnyek gördültek végig az arcán. Egyértelmű volt, hogy a tetoválás mindennél többet jelentett neki, és emlékeztetett arra, hogy miért csináltam azt, amit. A tetoválás rendkívül sokatmondó tud lenni, és szerettem látni az emberek arckifejezését, amikor meglátták a végeredményt. Mondanom sem kell, de imádtam a munkámat.

Mivel én voltam a bolt tulajdonosa, könnyen hátradőlhettem volna, és a dolgok üzleti részét intézhettem volna, de imádtam a bolt nyüzsgését és a tetováló pisztoly érzését a kezemben. Művész voltam, és az emberi test volt a vásznam.

Az elektronikus érzékelő csengett, jelezve, hogy új ügyfelünk van. Az utolsó időpontom épp most ért véget, és szabad voltam néhány betérő számára, ha nem akartak valami nagy tetoválást magukra varratni. Felnéztem és elmosolyodtam, amikor megláttam Connort. Nem jött gyakran a boltba, szeretett csendestárs maradni az üzletben. Nem illett bele az üzletemberes öltönyében és a hátrafésült hajával. Mindenkit szívesen láttunk a Cole Worldben, de a legjobb barátom úgy kilógott a sorból, mint a farkas a bárányok közül.

– Hogy te mennyire csinos vagy – mondtam, miközben hátradőltem a székemben. Connor beintett, amin néhányan felnevettek. A személyzet köszöntötte Connort, és ő is körbejárt, mielőtt eljutott hozzám. Felálltam a székemből, és átöleltem a barátomat. Már három hónapja nem láttam, és nagyon hiányzott.

– Mi a helyzet, haver, nem mondtad, hogy hazajössz – mondtam, miközben megveregettem a vállát. Sóhajtott, mielőtt helyet foglalt a tetoválószékben.

– Nem terveztem jövő hónapig, de közeleg anya és apa harmincadik házassági évfordulója, és valamiért velünk akarják tölteni – mondta, mire a szívem hevesebben kezdett el verni. Tudtam, hogy kire gondolt a „mi” alatt, ami azt jelentette, hogy Owen hazajön.

Igyekeztem a lehető leglazábbra venni a hangszínem, amikor megkérdeztem. – Szóval, Owen ezúttal tényleg beleegyezett, hogy jöjjön?

– Meglepő módon igen. Ma este repül ide.

Ökölbe szorítottam a kezem, és próbáltam visszatartani a szívemet a túl hangos dobogástól. Már nyolc, nyolc kibaszott éve nem láttam Owen Haynest. Nyolc éve, hogy az éjszaka közepén kiosont, és nem jött haza. Tudtam, hogy Connor és a szülei meglátogatták, bárhol is lakott, de ő soha nem jött haza.

Egy kis külvárosi negyedben laktunk a Georgia állambeli Decaturban. De én Atlantába költöztem, hogy megnyissam a boltomat. Nem volt olyan hosszú az út, így sosem voltam túl messze az otthonomtól. De nem is látogattam annyit, amennyit kellett volna. A szüleimmel nem volt túl jó a kapcsolatunk. Soha nem voltak otthon, és szinte idegenek voltak számomra. Elizabeth és Tony Haynes sokkal inkább szüleim voltak, mint a sajátjaim. A szüleim észre sem vették, hogy elköltöztem a házból, amíg csaknem három hónapig nem voltam távol.

Liz és Tony nagyjából felneveltek, ezért nem lepődtem meg, amikor Connor azt mondta. – Ugye tudod, hogy elvárják, hogy ott legyél? Összetörnének, ha nem jönnél el.

Nagyot sóhajtottam, mert tudtam, hogy igaza van. Ugyanúgy fiuknak tekintettek engem, mint én őket szülőknek, ami még furcsábbá tette az Owenbe való belezúgásomat. De sosem tekintettem rá úgy, mint testvérre, ahogyan Connorra. Owen egyszerűen... minden volt. Aztán együtt töltöttük azt az éjszakát, és ő felszívódott, mert egy kibaszott szellemmé változott. Nemcsak, hogy elment az éjszaka közepén, de letiltott minden közösségi média platformon; mintha ki akarta volna törölni az életéből, hogy létezem. Először fájt, de aztán rájöttem, hogy így volt a legjobb. De úgy tűnt, hogy szembe kell néznie velem, akár tetszik neki, akár nem.

– Igen, ott leszek.

– Remek – mondta Connor, mielőtt megveregette a vállamat, és felállt a székről. – Holnap este találkozunk. Vacsora nyolckor a Cheesecake Factoryban. – Elköszönt a többi alkalmazottól, én pedig néztem, ahogy távozik. Amikor kilépett az ajtón, hangosan felnyögtem.

Nem voltam felkészülve arra, hogy újra láthatom Owent, de ezt nem lehetett elkerülni. Ideje volt szembenézni a múlttal.